2014. január 11., szombat

Öröm és életszentség


„Talán a legkomolyabb kifogások egyike, amely a mai kereszténység ellen felhozható, a humortalanság és ingerlékenység, amely hibájába oly gyakran beleesik a kortárs egyház és teológia” – idézi Walter Kasper bíborost James Martin Mennyei derű című, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya és az Új Ember közös kiadásában megjelent könyvében.

Ha jobban belegondolunk, mi is találkoztunk már olyan lelkipásztorral, magát mélyen vallásosnak tartó emberrel, aki, ha a hit kérdései kerültek szóba, szigorúvá, sőt, egyenesen mogorvává vált. De vajon törvényszerű ez? A jezsuita szerző nem csak egyszerűen tagadólag válaszol erre a kérdésre, hanem bebizonyítja, a humor, a jókedv és az öröm elválaszthatatlan a hiteles keresztény élettől.

Annak, hogy a vallásosságról kialakított fogalmainkból hiányoznak a fenti erények, persze megvan az oka. Sokszor úgy képzeljük el Istent, mint egy szigorú bírót. Úgy tartjuk, hogy a vallás célja valami komoly dolog, ezért mi is így viszonyulunk hozzá. Alexandriai Szent Kelemen, Szent Ambrus és Szent Ágoston is eltilt a tréfától, hivatkozva Szent Pálra: „…léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki!” (Ef 5,4) A szentek ábrázolásában sem találunk semmi vidámat. Szent Benedek regulájában arra szólítja fel a szerzeteseket, hogy kerüljék a nevetést a monostorban... 

A teljes írás az alábbi linken olvasható 
Öröm és életszentség

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése