2014. január 27., hétfő
2014. január 22., szerda
2014. január 21., kedd
2014. január 19., vasárnap
2014. január 14., kedd
2014. január 12., vasárnap
2014. január 11., szombat
Öröm és életszentség
„Talán a legkomolyabb kifogások egyike, amely a mai kereszténység ellen felhozható, a humortalanság és ingerlékenység, amely hibájába oly gyakran beleesik a kortárs egyház és teológia” – idézi Walter Kasper bíborost James Martin Mennyei derű című, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya és az Új Ember közös kiadásában megjelent könyvében.
Ha jobban belegondolunk, mi is találkoztunk már olyan lelkipásztorral, magát mélyen vallásosnak tartó emberrel, aki, ha a hit kérdései kerültek szóba, szigorúvá, sőt, egyenesen mogorvává vált. De vajon törvényszerű ez? A jezsuita szerző nem csak egyszerűen tagadólag válaszol erre a kérdésre, hanem bebizonyítja, a humor, a jókedv és az öröm elválaszthatatlan a hiteles keresztény élettől.
Annak, hogy a vallásosságról kialakított fogalmainkból hiányoznak a fenti erények, persze megvan az oka. Sokszor úgy képzeljük el Istent, mint egy szigorú bírót. Úgy tartjuk, hogy a vallás célja valami komoly dolog, ezért mi is így viszonyulunk hozzá. Alexandriai Szent Kelemen, Szent Ambrus és Szent Ágoston is eltilt a tréfától, hivatkozva Szent Pálra: „…léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki!” (Ef 5,4) A szentek ábrázolásában sem találunk semmi vidámat. Szent Benedek regulájában arra szólítja fel a szerzeteseket, hogy kerüljék a nevetést a monostorban...
Annak, hogy a vallásosságról kialakított fogalmainkból hiányoznak a fenti erények, persze megvan az oka. Sokszor úgy képzeljük el Istent, mint egy szigorú bírót. Úgy tartjuk, hogy a vallás célja valami komoly dolog, ezért mi is így viszonyulunk hozzá. Alexandriai Szent Kelemen, Szent Ambrus és Szent Ágoston is eltilt a tréfától, hivatkozva Szent Pálra: „…léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki!” (Ef 5,4) A szentek ábrázolásában sem találunk semmi vidámat. Szent Benedek regulájában arra szólítja fel a szerzeteseket, hogy kerüljék a nevetést a monostorban...
A teljes írás az alábbi linken olvasható
Öröm és életszentség
2014. január 8., szerda
Székely Hírmondó - hirmondo.ro - Változásokra lehet számítani
November 16-án váltás történt a patinás esztelneki ferences zárdában: két új testvér és egy terciárius érkezett a súlyos betegségen átesett Tarziciusz atya helyébe. Köztük fráter Szilveszter, avagy világi nevén Kakucs Béla.
– Megkérem, mutatkozzon be olvasóinknak!
– Marosvásárhelyen születtem 1961-ben, Nyárádremetén nőttem fel, ahol az első tíz osztályt végeztem. Abban az időszakban ez így volt, aztán a XI.–XII.-ket már Gyulafehérváron fejeztem be. Ezt követte a katonaság, majd hat évig ismét Gyulafehérváron voltam, ahol teológiát végeztem. 1987-ben szentelt pappá dr. Jakab Antal püspök úr, és kilenc évet egyházmegyés papként tevékenykedtem. Első állomáshelyem Zetelaka volt, majd Sepsiszentgyörgy következett, ahol két évig szolgáltam. Utána Szászmedgyesre helyeztek, akkor kértem felvételemet a ferences rendbe. Amikor a teológiát végeztem, ez nem volt lehetséges, hiszen a rendet a kommunista rendszer felszámolta. Életben hagyták a testvéreket, de negyven évig nem volt utánpótlás. Már a teológiai évek során foglalkoztatott ez a dolog. Elmondanék egy kis történetet is, ami a teológia első évében történt. A mostani segédpüspök úr, Tamás József volt a lelki vezetőnk, és ő több ízben tesztet készíttetett. Egyszer az volt a kérdés, hogy mit tennénk, ha a lottón megütnénk a főnyereményt. 1996-ban, amikor kértem a felvételemet a rendbe, akadt a kezembe az a füzetlap, amire ráírtam, a pénzből építtetnék egy kolostort, és kérném a felvételemet oda...
A teljes irás az alábbi linken olvasható
Székely Hírmondó - hirmondo.ro - Változásokra lehet számítani
Vedd végre kezedbe életed! – Imre atya írása
Ha Isten is úgy látja jónak, akkor életed 365 új, még használatlan napja vár rád.
Ezek a napok még mentesek a rossz benyomásoktól, a keserű tapasztalatoktól, és olyan érintetlenek, mint egy hosszú, frissen behavazott út.
Még semmit nem rontottál el, még minden lehetőség nyitva áll előtted.
Még semmit nem kell megismételned, még annyi mindenen tudsz változtatni.
Óráid és perceid is boldogságot illatoznak, és arra várnak, hogy jóra, nemesre és szépre használd őket.
Kételkedsz? Jól látom?
Azt mondod: épp azzal nem számolok, hogy Te is itt vagy emberi gyengeségeiddel, behatároltságoddal, természeteddel együtt, és mindent elronthatsz...
Ez igaz is, meg nem is.
Gondold meg!
Egyikünk sem olyan, mint a másik. És egyikünk sem marad örökké ugyanolyan, amilyen most. Az élet, különösen az emberi élet, fizikai, szellemi és lelki szempontból állandóan változik.
Viszont az, hogy ki hova és mivé változik, az lényegében saját magától függ.
Hogy Te mivé és kivé változol ebben az esztendőben, az valójában egyedül Tőled függ.
Hogyan?
Úgy, hogy fontos kérdéseket már most – az új év elején – el kell döntened.
Éspedig: Részt kívánsz-e venni ebben a szükségszerű, élet által diktált változási folyamatban vagy sem?
Életedet Te akarod-e vezetni, vagy odadobod a gyeplőt, hogy más vezesse helyetted?
Céljaidat Te akarod-e kitűzni, vagy engeded, hogy más tűzze ki Neked?
A helyet, ahova el akarsz jutni, Te szabod-e meg, vagy eltűröd, hogy más szabja meg Neked?
Egy biztos: Én meg vagyok győződve arról, hogy „kavics-hordalékában” ez az új esztendő sem fog kevesebb aranyat rejtegetni, mint az előző vagy az azt megelőző.
Ezért – ellentétben a régi éveimmel – nem annyira a „hordalékra” összpontosítok, amelyet ezúttal sem szeretnék semmibe venni vagy lebecsülni, semmint inkább az arany után fogok kutatni, amely azt várja, hogy megtaláljam.
Csak én! Mert az én életem rejti magában!
Ebben az értelemben minden kedves Hívének és Olvasójának jó aranykeresést kíván szeretettel
Imre atya
Stuttgart, 2014-01-04.
2014. január 7., kedd
2014. január 6., hétfő
2014. január 5., vasárnap
Ezrek kérték a csíksomlyói Szűzanya közbenjárását - VIDEÓVAL
Hónapról hónapra egyre nagyobb tömeget vonz az elsőszombati ünnepélyes Mária-köszöntő és gyertyás körmenet a csíksomlyói kegytemplomba.
Az új év első alkalmára is több ezren gyűltek össze, hogy a Szűzanya közbenjárását kérjék imáik meghallgatásához. A januári elsőszombati este különleges volt, mivel ezúttal betegek imádkozták betegekért a rózsafüzért.
A szentmisét celebráló Urbán Erik ferences templomigazgató örömmel köszöntötte a zarándokokat, akik úgy megtöltötték a pápai kisbazilikát, hogy még a szentély lépcsőjén is ültek hívek.
„Sokan szeretnénk az új év hajnalán is a csíksomlyói segítő Szűz Mária közbenjárást kérni, hogy általa a jó Isten áldása kísérje a 2014-es esztendőt is” – fogalmazott felajánlásában Erik testvér, aki arra kérte a jelenlévőket, hogy a szentmisében tegyék le Isten elé az elmúlt év örömeit és bánatait, és kérjék a Szűzanyát, hogy „ne hagyjon el minket, ne feledkezzen meg rólunk, gyermekeiről ebben az évben sem”.
A ferences templomigazgató prédikációjában Anselm Grün neves lelkiírót, bencés szerzetest idézte, arra bátorítva a hallgatóságot, hogy kérjék Isten áldását az új évben otthonaikra, családjainkra és barátaikra. „Kérjük Isten áldását azokra a helyekre, ahol élünk, azokra az emberekre, akikkel találkozni fogunk, mert ha áldást kérünk rájuk, ismeretlenül is, amikor találkozunk velük, akkor ránk is áldás fog szállni” – hangsúlyozta Urbán Erik.
„Köszöntünk Somlyó szép Csillaga: Üdvözlégy áldott Szűz Mária!” – visszhangozta a templom, miközben a hívő sokaság a rózsafüzért imádkozta, majd a kegyszobor másával a templom előtti térre vonultak, gyertyafénnyel és énekekkel köszönteni a csíksomlyói segítő Szűzanyát.
A következő Mária-köszöntőt február 1-jén 18 órától tartják a csíksomlyói kegytemplomban.
Ezrek kérték a csíksomlyói Szűzanya közbenjárását - VIDEÓVAL
2014. január 1., szerda
Karácsonyi gondolatok: Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké! - Szűz Mária Isten-anyaságának ünnepe
„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké!” (Zsid 13,8) – Milyen jó ezt tudnunk! Az évek igen gyorsan futnak egymást követően, már a tizennegyedik évét kezdjük a harmadik évezrednek.
„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké!” A keresztény ember mindig az örök élet tudatában gondolkodik, akkor is, ha visszatekint egy eltelt évre, akkor is, ha előre tervez, ha szeretne valami maradandót tenni ezen a földön.
Minden Isten kezében van, a múlt, a jelen és a jövendő. Ezért, amikor „Boldog újévet!” - hallunk, és mondunk, szerencsét, jó egészséget kívánva egymásnak, akkor a liturgia, a szentmiseáldozat keretében az ószövetség egyik szép áldását, mint jókívánságaink legszebb kifejezését olvassuk fel: „Áldjon meg téged az Úr / és őrizzen meg téged. /Ragyogtassa rád arcát az Úr, / és kegyelmezzen néked, / fordítsa feléd arcát az Úr, / s adjon békét tenéked!” (Szám 6,24-26).
Áldás, vajon mit is jelent ez? Latin eredetije a signare szóból ered, ami annyit tesz, mint megjelölni, keresztet vetni, vagy a benedicere az Ószövetségben annyit jelent, mint jót mondani, egy jó szót szólni értelmében.
Az úgynevezett ároni áldás, amit az első olvasmányban olvastunk, háromszor idézi Izrael fölött az Úrnak, azaz Istennek a nevét, amely nem puszta szó, hanem Isten kiválasztó és népéhez forduló szeretetének megjelenítése egészen a teremtéstől kezdve, mióta az ő áldása nyugszik minden teremtményen (Gen 1,28).
Minden áldásban ez az isteni szeretet, jókívánság, ígéret ismétlődik, hosszabbodik, erősödik meg. Ahol a Biblia áldásról beszél, ott élet fakad, ott termékenység van, de sohasem mágikus, varázsló formában. Az ember csak kérhet áldást, Isten adja azt egyedül. Amikor az ember valakit, vagy valamit megáld, akkor Isten ad áldást rajta keresztül. Tudták ezt a pátriárkák meg az Újszövetség valamennyi kiválasztottja.
Az Úristennek egykor csak a választott népnek adott áldása Jézus Krisztus személyében kiterjedt minden népre. Benne áld meg Isten minden embert „minden lelki áldással”, mindazokat, akik őszinte szívvel keresik őt.
Az Ő nevében és áldásával kezdjük az újesztendőt és Ő ránk sugározza a béke drága ajándékát.
Most, az újév kezdetén, amikor Mária Istenanyaságát ünnepeljük, Isten áld meg bennünket, mondhatjuk azzal az „ikonnal”, képpel, amely Máriát, az Istenanyát ábrázolja a gyermek Jézussal.
„Amikor elérkezett az idők teljessége – olvastuk a szentleckében –, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett.” (Gal 4, 4). Mária Isten megtestesült Fiának anyja lett, Istenanya. Ebben áll minden méltósága: Anyja az Atya Fiának és anyja mindazoknak, akik Jézus Krisztus titokzatos testéhez tartoznak a keresztség szentsége révén: a keresztény hívők sokaságának, akiket Isten, Fia Lelkének kiárasztásával gyermekeivé fogadott.
Mária újszülött gyermekének a JÉZUS nevet adták, amint azt az angyal előre jelezte, mielőtt fogantatott. (Lk 2, 21) Jézus neve üdvözítőt jelent. A mai elvallástalanodott, az istentagadástól, az erkölcsi értékekkel szembeni közömbösségtől áthatott társadalmakban, amikor az emberek a keleti vallásfilozófiák különböző formáiban, az ős és a pótvallásokban, jóslásokban és horoszkópokban keresik az üdvösséget, akkor az öntudatos keresztény, tehát nem a névleges, felszines, hanem az öntudatos keresztény, azt vallja szavával és életvitelével, hogy nincs másban üdvösség, csak egyedül Jézus Krisztusban (Csel 4, 12). Jézus Krisztusban, aki asszonytól, Máriától született, és a törvény alattvalója lett, hogy fölszabadítson minket a bűn szolgaságából, és elnyerjük a fogadott fiúságot.
Éppen ezért Jézus nevének úgy kell ragyognia előttünk, mint az északi sarkcsillagnak, a szívünknek pedig úgy kell feléje fordulnia, mint az iránytűnek a mágneses pólus felé. Erre a névre kell feltekintenünk, ha az élet problémáiban eligazítást akarunk, ezt a nevet kell segítségül hívnunk, ha bajban, veszélyben vagyunk. Ezt a nevet kell használnunk a sátán támadásai ellen pajzsul. Ezt a nevet kell emlegetnünk, ha örülünk, de akkor is, ha bánkódunk, és ezzel a névvel az ajkunkon kell várni végső óránkat is...
A másik fontos mondanivalója a mai liturgiának: hogy szemléljük, meditáljuk, igyuk magunkba a Krisztus születése utáni apró epizódokból azt, ami tanít, ami gazdagít minket! Szent Lukács evangélista röviden, pár szóval rajzolja meg a Szent Család képét a mai evangéliumi szakaszban. Ott találjuk Máriát, aki „szívébe véste a pásztorok szavait és gyakran elgondolkodott rajtuk”, Máriát, aki áldott az asszonyok között, mert maga az ÁLDÁS született tőle.
Ő így lett Isten Anyjává, hogy – bizonyára sokszor – el-elgondolkodott Isten akaratáról, tervéről, és csak tőle várt választ, mert bizalommal volt Ura, Istene iránt. Mária nem volt pap és szerzetes, mégis „normális” szemlélődő, imádságos életet élt, azaz életének minden napját Isten jelenlétében és Isten akarata szerint élte meg.
A mi újesztendőnk is akkor lesz nyugodt, boldog, békességes, ha őt tudjuk követni, ha nem veszünk el a teendők, a háztartás, a pénzszerzés, a kereskedelem, a tudomány, a szórakozás, az általános nyüzsgés világában, hanem szakítunk időt arra, hogy egyedül legyünk Urunkkal, Istenünkkel és kutassuk, szemléljük akaratát, el-elgondolkodjunk, elemezzük, megimádkozzuk életünk történéseit.
Kt. Újév van, új lehetőség nyílott előttünk. Január elseje egyben a Béke világnapja is, az Istenanya lelki békéjével adjunk hálát az Úrnak az elmúlt esztendő természetes és természetfeletti ajándékaiért, és kérjük a kegyelmet, hogy az újesztendőben új szívekkel dicsérhessük Jézust, minden ember Üdvözítőjét.
De ugyanakkor tegyünk azért, hogy a szűkebb és a tágabb világunk békében éljen, nem feledve a Szent atya, Ferenc pápa szavaival élve, hogy „a testvériség a béke alapja és útja” – ha ezt az utat követjük, akkor Isten áldása maradandó lesz rajtunk és az egész világon, mert „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké!” Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)