2014. október 11., szombat

„Köd előttem, köd mögöttem…”









Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?



Akiknek semmi sem szent, legkevésbé mások tulajdona...



Miért nem tettem még fel a befejező képet? 


Mert a csoportkép két tagja bocsánatot kért és ígéretet tett, hogy soha többé nem lépik be engedély nélkül a barátok kertjébe… 

De valószínű, hogy a két bocsánatot kérő személy arcát eltakarom, és mégis fölteszem a csoportképet… Mert van köztük mindenki meglepetésére egy olyan „kedves” jómódban lévő roma hölgy, akiről senki sem feltételezné, hogy képes mások kertjébe bemenni és lopni…
 
A lopáshoz volt bátorsága (gyerekeket is bevonva, pénzzel kecsegtetve), de a bocsánatkéréshez már nincs, pedig üzentem neki… Ha néhány napon belül nem jelentkezik, akkor fölteszem a szóba forgó képet, had lássa Esztelnek és a magyarországi munkaadók is, hogy kivel van dolguk, hogy kicsoda ő és mire képes…